Évszázadunk egyik leggyakoribb civilizációs betegsége az allergia. Robbanásszerû emelkedésével és a laikusok érdeklõdésével párhuzamosan óriási lépéseket tett a tudomány annak tisztázására, hogy mi okozza az allergiát, hogyan fejlõdik ki, és hogyan lehet gyógyítani.
Az allergiás betegségek kutatása során bebizonyosodott, hogy nemcsak az utóbbi évtizedekben meglévõ kórformáról van szó, hanem az i.e. idõben is jelen volt. Míg más betegségek nyomait a csontok és mumifikált testek megõrízték az utókornak, addig az allergia ilyen nyomot nem hagy. Mindössze korabeli leírásokon, szobrokon, festményeken megörökített tünetekre hagyatkozhatunk.
Az írott feljegyzések alapján – i.e. 3300 és 2640 közötti idõszak – az elsõ allergiás beteg az egyiptomi memphiszi Menesz király volt, akit a hagyomány szerint "kheb" ölt meg. Kheb – víziló és darázs –, az egyiptológusok inkább vizilónak fordították, de az allergológusok a hieroglifák jelzései alapján inkább a darázscsípés halálos reakcióját látják bizonyítottnak. Vagy i.e. 490-ben Mippiasz athéni áruló tüsszögési és köhögési rohamát virágpor-allergia okozta (Herodotosz leírása).
Az asztma és ekzema diagnózisát Hippokratesz használta elõször. 1873-ban G. Ebers német regényíró kiadta az egyiptomi orvosi ismeretek gyûjteményét az u.n. Ebers-papiruszt, mely az asztma kezelését is tartalmazza. Az allergiáról elsõként a C. Pirquet osztrák gyermekgyógyász könyvében esett szó 1906-ban.
A pollenek által elõidézett allergia (szénaláz asztma) felfedezése a 18. században N. Grew angol orvos és honfitársa C. Blackley a pollenek és az általuk kiváltott asztma, orrfolyás összefüggését tette nyílvánvalóvá saját magán végzett kísérlettel. Õ írta le az allergia definícióját, illetve a görög allosz (különbözõ vagy megváltozott), valamint az ergosz (munka, akció) szó összetételébõl alkotta meg az allergia elnevezést.
Az ismeretek bõvülésének igazi gyorsulását a biokémia és immunológia fejlõdése jelentette a 20. század második felében.
(Forrás: Dr. Mohácsi Edit allergológus, Szent János Kórház)